Ami sok az sok..

Mikor elég az elég?
Hányszor pakoltunk már össze párna alá rejtett pizsamát, polcokon díszelgő legapsóbb tárgyainkat az első kezünkbe akadó szatyorba, és mondtuk hogy vége..elegem van elmegy.. és hányszor volt velünk hogy 1 óra múlva mintha semmi nem történt volna a szatyor már rég üresen árválkodott, mi pedig tovább szerettük a nemrég még szerethetetetlen férfit.. De mikor van tényleg elég? Mikor kell minden fájdalom és szinte mágnesként visszarángató erő ellenére is vakmerőn menni előre és magunk mögött hagyni mindazt a fájdalmat amit egy szó, egy tett tud okozni attól akit szeretünk. Őszinte legyek? Mindenki a saját hibájából tanul, az első rossz kapcsolat után, amikor a végletekig tűrünk és mégis minket hagynak el, meghúzzuk a saját magunk határát, és amikor legközelebb elérjük, csak remélni tudjuk hogy lesz erőnk nem csak kimondani, de meg is tenni a határozott lépést, még mielőtt újra és újra ugyanazt a fájdalmat kell átélnünk. De hogy ne csak a "levegőbe beszéljek" megosztom veletek az én tanulópénzemet. A fájdalmas, de nagyon hasznos tanulópénzt.. Adott egy fiú, aki az éjszakában dolgozik, és adott egy lány aki az éjszaka királynője. A legmenőbb partykra jártam, a város legmenőbb embereivel. Sokszor keveredtünk fiú társaságba, de az ismerkedés és az egy éjszakás kaland közötti határvonal mindig is erős volt nálunk. Egy szórakozóhelyen ismerkedtem meg a fiúval. Sokáig nem vettem fel neki a telefont, gondolván mit gondol magáról hogy csak úgy hívogat. Aztán mégisscak találkoztunk, és egy könnyebb kapcsolat reményében összejöttünk. Aztán a könnyed kapcsolatból összeköltözés lett. Mint kiderül szépen lassan, a fiú a pénzt jobban szerette mint bármi mást, talán még a saját anyját is jó pénzért eladta volna. Na jó ez egy enyhe indulatos túlzás, de a kapzsiság tény hogy a vérében volt. Minden pénzemből kiforgatott, és aha ez nem lenne elég még adósságba is kergetett.3 évig volt együtt egy iszonyatosan undorító nővel a szó legszorosabb értelmében, aki akkor már a testéből élt, bár gondolom nem adtak sokat érte.. Persze első nagy szerelme volt aki rendesen lelohasztotta a kedvét mikor megcsalta és lelépett más pasival.. nem is egyszer.. de neki ez nem volt elég, mint kiderült, míg én külföldön voltam egy barátnőmnél, ő vígan lement a befagyott Balatonra csúszkálni ezzel a "nő"-vel.. Aztán amikor másodszor voltam barátnőmnél egy másik ex barátnőjével ment el kirándulni. Akkor már a kapcsolatunkat megmérgezte az ezek miatti veszekedés, és az iszonyatosan közönséges modora. Nem egyszer esett nekem, és könyörgött a bocsánatomért utána. Külföldre ment dolgozni, csak hétvégente, jobb esetekben kéthetente jött haza. De még így sem voltam elég neki. Aztán egy újabb veszekedés után, mielőtt utazott el hazahozott anyukámékhoz, és furcsán köszönt el. Küldött egy sms-t, hogy baba amikor hazajövök beszélnünk kell. Nem beszéltünk, szimplán sms-ben írta meg hogy vége. Először fájt, aztán úgy éreztem egy hatalmas terhet vettek le a vállamról. Ma már egy kiegyensúlyozott harmónikus kapcsolatban élek, mindenél jobban szeretem a páromat, de megtanultam hol a határ, meddig mehet el, és ha ezt átlépi, nincs mese, le kell lépni..De ez a veszély jelenleg nem fenyeget, hálistennek ennyi szenvedés után az életembe hozott a sors egy csodálatos férfit..